Emlékek

Tegnap este végre lemehettem Dáviddal énekelni. Nagyon hiányoztak már ezek az alkalmak, a közös zenélések. Még ide járt egyetemre, addig nagyon sokat énekeltünk együtt. Nem volt olyan nap, hogy ne találkozzunk. Talán ez is jó misszió lehetőség volt. Főleg olyankor találkoztunk mikor zsúfolt volt az egyetem, és keresztény dalokat énekeltünk. Sokszor benyitottak az emberek és hallgattak bennünket. Néha a dallam, néha a szöveg ragadta meg a figyetmüket, de legalább megragadta. Mostanság néma az egyetem alaksora... Nincs Dávid, nincs kivel énekelni. Nagyon szeretem ahogy zongorázik, olyan szabad.... és olyan jól ki tudok én is bontakozni mellette. Hmm össze kéne hozni egy csapatot. :D Az éneklés olyan szabaddá tesz. Olyankor elfelejtek minden gondot, problémár, kisértést és átadom magam a zenének. Remélem még jó sok alkalmunk lesz közösen énekelni.