Emlékek

Tegnap este végre lemehettem Dáviddal énekelni. Nagyon hiányoztak már ezek az alkalmak, a közös zenélések. Még ide járt egyetemre, addig nagyon sokat énekeltünk együtt. Nem volt olyan nap, hogy ne találkozzunk. Talán ez is jó misszió lehetőség volt. Főleg olyankor találkoztunk mikor zsúfolt volt az egyetem, és keresztény dalokat énekeltünk. Sokszor benyitottak az emberek és hallgattak bennünket. Néha a dallam, néha a szöveg ragadta meg a figyetmüket, de legalább megragadta. Mostanság néma az egyetem alaksora... Nincs Dávid, nincs kivel énekelni. Nagyon szeretem ahogy zongorázik, olyan szabad.... és olyan jól ki tudok én is bontakozni mellette. Hmm össze kéne hozni egy csapatot. :D Az éneklés olyan szabaddá tesz. Olyankor elfelejtek minden gondot, problémár, kisértést és átadom magam a zenének. Remélem még jó sok alkalmunk lesz közösen énekelni.

Már csak három

És akkor végre vége. Vagy legalábbis papiron. Nagyon várom már, hogy kicsit lazithassak, hogy rendesen kipihenjem magam. Nem jó ez a sok éjszakázás. Lassan felcserélem a nappalt az éjszakára és ez nagyon kimeritő. Egyedül Isten erejével tudok erős maradni, Ő add elég türelmet és kitartást, hogy ne adjam fel. Úgy szeretnék már otthon lenni. Hiányzik a családom, az otthoni gyülekezet. Na de nemsokára evangélizációs hét lesz, és nekünk pont akkor lesz a vakációnk .HURRÁ. Minden időt kihasználok majd, hogy a gyüliben lehessek, Isten igéjének a közelében. Olyan áldottak szoktak lenni ezek az alkalmak és olyan sok barátkozó is eljön olyankor.
Jól jön majd egy kis lelki felfrissülés.
Hála az Úrnak, hogy az Ő igéreteire mindig alapozhatok. Minden nap bátorit. Legutóbb igy bátoritott : "Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van az Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz." Józsué 1:9
Jó igéret ugye? Nekem nagy bátoritás :D

Nem kellennek látványos csodák

Mostanában annyiszor hallottam, hogy az emberek nagy csodákra várnak, hogy a csodák korszakát éljük. Igen ez igy igaz, a csodák korszakát éljük. Érdekes, hogy mindenki nagy csodákra vár, pedig annyi apró csoda veszi körbe az életünk. Minden egyes reggel hálát adok azért, hogy Isten még egy nappal ajándékozott meg engem. Az is csoda, hogy minden reggel felkel a Nap, pedig ez nekünk már olyan megszokott dolognak tűnik, s azt mondjuk, " ohh, hát ez természetes". Pedig nem az. El tudjátok képzelni, hogy az I-II világháborúban az emberek sokszor úgy fekhettek le, hogy nem tudták, hogy megérnek-e még egy napot?Számukra ez óriási csoda lehetett.  Csoda, hogy látunk, hogy hallunk. Csoda, hogy még Isten ad kegyelmet a számunkra, hogy jöhetünk Hozzá bűneinket megbánva, hogy van alkalom a megtérésre. Csoda, hogy olvashatjuk az Ő Szent Igéjét. Volt idő amikor erre nem volt lehetőség, amikor mindenkitől elkobozták a Bibiliáját. Csoda, hogy szabadon hirdethetjük Isten Szavát, hogy ezt nem tiltja meg nekünk semmi és senki. Az első keresztényeket üldözték és sokakat kivégeztek érte, s mi beszélhetünk róla nyiltan, bárhol és bármikor. Óriási csoda ez, fel sem tudjuk fogni, hogy mekkora és sokszor mégis olyan nagy csodákat várunk Istentől. Pedig Ő megadja ezeket. Szerintem az a baj, hogy túl nagy zajban élünk, hogy igazából már nem merünk csendben maradni a lelkünkkel. Sokszor észreveszem magamon, hogy ha mondjuk elindulok sétálni, gyorsan beteszem az mp3 lejátszót a fülembe, hogy dübörögjön a zene, csak, hogy ne legyek csendben. Pedig Isten nem tud szólni hozzám a zajban. Eszembe jút mostanában elég gyakran ez az ének:
"Mindig csendben szól hozzád az Úr.
A város zaján hangja nem jut túl.
Enyhe szellő suttogásaként hallod szavát,
ha rátalálsz. Így jön az Úr,
nem látod, de szíved lángra gyúl.

A lelked harca elnyom minden mást,
nem hallod a hívó suttogást.
Bensődben is csendes béke kell,
enélkül Isten nem felel, hiába vársz,
mélybe hull a hívó suttogás.

Hang nélkül szól, figyeld a lélek szavát,
figyeld a csend mit beszél, hagyd a város zaját!
Nincs messzeség, reád talál,
csendben jő az Úr egy éjszakán.

Nagy csodára, fénylő jelre vársz,
mennyből jövő lángnyelvet kívánsz,
de Isten lelke csendben működik,
nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád.
Nem kellenek látványos csodák."

A legfontosabb, hogy ismerjük fel elsősorban a kis csodákat, és adjunk hálát érte. Én is ezt fogom tenni. 

Mert Ő csodálatos és Nagyon szeret engem

Hihetetlen, hogy Isten mennyire szeret engem. Igazából föl sem tudom fogni. Engem, bűnös embert, aki napról-napra vétekezik ellene... HIHETETLEN!!! Már két nagy vizsgán túl vagyok. Tanultam rájuk, de úgy éreztem nem eleget, s ahányszor elindultam vizsgázni mindig azt éreztem, hogy nem tudok semmit. És igaz is. Én nem tudtam sok mindent, de Isten ...Ő mindent tud. Egész nap gyomorgörcsöm volt, izgultam és az utolsó percig tanultam. Az ember azt mondaná, hogy ez már a harmadik szesszió, igazán hozzá szokhatna már, de mégsem igy van. Ezek szerint én nem tudok hozzá szokni. Na de visszatérve. Indulás előtt sokat imádkoztam és elmondtam Istennek, hogy látja, hogy nagyon kevés dolgot tudok de legyen Ő velem, és Ő vezessen engem. Szóbeli vizsgák voltak és tudtam, hogy ott még improvizálni is tudok, szerencsére a beszéd elég jól fekszik nekem, abban nincs gond. Politikai filozófia volt az első vizsga ( valamiért szeretem a politikát, pedig azok annyit hazudnak(tisztelet a kivételnek) ). Megdöbbentem a tételen. Egy tétel volt amit tényleg nagyon jól tudtam és én pont azt húztam :D Hát nem csodálatos? És 10-est kaptam. Tudom azt, hogy az a 10-es nem az enyém, hanem Istené. Ő érdemelte meg és nem én. Aztán jött a második vizsga. Azt sem tudtuk hánykor van :)) Mi biztosra vettük, hogy 2-re kell menni, s közben nem is, mert 1-től volt. Előtte 5 perccel tudtuk meg, úgyhogy kapkodás, öltözés, fésülködés stb.. Ilyen gyorsan még sosem készültem el. Gyorsan leszaladtunk, a tanár még kint volt, úgyhogy még maradt kb 1 perc arra, hogy kifújjuk magunk. Ez is szóbeli volt... Szóval tétekhúzás, kidolgozás stb.  Leirtam pár sort amit tudtam, aztán vártam a soromra. Elmondta 1, 2 , 3 ember ...aztán hatásszünet. Nem akarta senki folytatni, úgyhogy vettem egy nagy levegőt és belefogtam. Elmondtam mindent amit tudtam, kb 3 perc allat. És 10-est kaptam, pedig nem érdemeltem meg. Úgy látszik Isten nagyon szeret engem :D És én is nagyon szeretem Őt.
És tudom azt, ha kissebb jegyet is kapnék, vagy valami nem sikerülne olyan jól, akkor is magasztalnám Istent, mert egyedül csak Ő méltó rá.

Stresszió

Jövő héten már itt vannak a vizsgák. Kicsit be vagyok rezelve, már megint felkészületlennek érzem magam, s ilyenkor jövök  rá, hogy mennyi mindent nem tudok még. Persze tudom, hogy Isten segitségével menni fog :D Imádkozzatok ti is értem, értünk.

Jönnek a próbák

"Nehéz dolog újra felállni", mondogatom mostanság. Sajnos elég sok dolog történik ami miatt jó nagyokat "puffanok", de úgy érzem néha szükséges ez. Segit megalázkodni. Azt hiszem Isten igy tanit az alázatra, figyelmeztet, hogy ne bizzam el túlságosan magam és benne bizzak a legjobban, nem pedig emberekben. Gyakran rájövök, hogy valójában milyen gyarló is vagyok. Sokkal hamarabb képes vagyok egy másik személyhez fordúlni segitségért, mint Istenhez.
Jó dolog az, hogy Isten olyan szobatársat adott nekem aki által épit (rengeteget épit) s aki figyelmeztet. Általa értettem meg, hogy minden amit Istentől kapok az ajándék és ahogy adta, ugyanúgy el is veheti, ha azt látja, hogy túlságosan elbiztam magam.
Amikor beléptünk az új évbe, Isten egy ének részletét helyezte a szivemre. Ez lett a év himnusza a számomra : " Segits Istenem, nem maradt más nekem, csak Te vagy reményem, bocsásd meg bűneim és adj békét nekem, adj szabadulást, adj kérlek gyógyulást a szivemnek, hogy örülhessek végre Te benned."