Nem kellennek látványos csodák

Mostanában annyiszor hallottam, hogy az emberek nagy csodákra várnak, hogy a csodák korszakát éljük. Igen ez igy igaz, a csodák korszakát éljük. Érdekes, hogy mindenki nagy csodákra vár, pedig annyi apró csoda veszi körbe az életünk. Minden egyes reggel hálát adok azért, hogy Isten még egy nappal ajándékozott meg engem. Az is csoda, hogy minden reggel felkel a Nap, pedig ez nekünk már olyan megszokott dolognak tűnik, s azt mondjuk, " ohh, hát ez természetes". Pedig nem az. El tudjátok képzelni, hogy az I-II világháborúban az emberek sokszor úgy fekhettek le, hogy nem tudták, hogy megérnek-e még egy napot?Számukra ez óriási csoda lehetett.  Csoda, hogy látunk, hogy hallunk. Csoda, hogy még Isten ad kegyelmet a számunkra, hogy jöhetünk Hozzá bűneinket megbánva, hogy van alkalom a megtérésre. Csoda, hogy olvashatjuk az Ő Szent Igéjét. Volt idő amikor erre nem volt lehetőség, amikor mindenkitől elkobozták a Bibiliáját. Csoda, hogy szabadon hirdethetjük Isten Szavát, hogy ezt nem tiltja meg nekünk semmi és senki. Az első keresztényeket üldözték és sokakat kivégeztek érte, s mi beszélhetünk róla nyiltan, bárhol és bármikor. Óriási csoda ez, fel sem tudjuk fogni, hogy mekkora és sokszor mégis olyan nagy csodákat várunk Istentől. Pedig Ő megadja ezeket. Szerintem az a baj, hogy túl nagy zajban élünk, hogy igazából már nem merünk csendben maradni a lelkünkkel. Sokszor észreveszem magamon, hogy ha mondjuk elindulok sétálni, gyorsan beteszem az mp3 lejátszót a fülembe, hogy dübörögjön a zene, csak, hogy ne legyek csendben. Pedig Isten nem tud szólni hozzám a zajban. Eszembe jút mostanában elég gyakran ez az ének:
"Mindig csendben szól hozzád az Úr.
A város zaján hangja nem jut túl.
Enyhe szellő suttogásaként hallod szavát,
ha rátalálsz. Így jön az Úr,
nem látod, de szíved lángra gyúl.

A lelked harca elnyom minden mást,
nem hallod a hívó suttogást.
Bensődben is csendes béke kell,
enélkül Isten nem felel, hiába vársz,
mélybe hull a hívó suttogás.

Hang nélkül szól, figyeld a lélek szavát,
figyeld a csend mit beszél, hagyd a város zaját!
Nincs messzeség, reád talál,
csendben jő az Úr egy éjszakán.

Nagy csodára, fénylő jelre vársz,
mennyből jövő lángnyelvet kívánsz,
de Isten lelke csendben működik,
nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád.
Nem kellenek látványos csodák."

A legfontosabb, hogy ismerjük fel elsősorban a kis csodákat, és adjunk hálát érte. Én is ezt fogom tenni.